Az asszony verve jó

Időnként megkérdezik, voltam-e már kínos vagy veszélyes helyzetben, mikor mások lakását nézegettem.

És ekkor beugrik egy sztori, ami rosszul érintett, megviselt, és nem is tudtam igazán kezelni a szituációt.

Történt vala egy szép nyári nap, hogy az eladásra kínált lakásban hirtelen azt éreztem, hogy egy Jerry Springer vagy Mónika showba csöppentem.
Persze résztvevőként ez cseppet sem volt szórakoztató.

Érezhetően feszült volt a légkör a házigazda férj és feleség között.
Elfojtott indulatok érződtek, félszavak, a másik hibáztatása.

Szépen bemutatták a helyiségeket.
„Állj már onnan, hadd tudjon a hölgy bemenni”.
„Elnézést a rumliért, a feleségem nem volt képes elpakolni”.
„Ha nem hánynád szét a holmidat, nem kéne mit elpakolni”.

Mikor megkérdeztem, milyenek a szomszédok, már erősen letorkollták egymást.
„Nem tavaly költöztek ide a Józsiék, minek beszélsz hülyeséget?”
„Persze, mert te mindig mindent jobban tudsz”.

Ekkor már elég kínos volt. Kellemetlenül éreztem magam.
De lett még rosszabb.

Mikor megkérdeztem, miért akarják eladni, kitört a balhé.
F: „Hát inkább nem mondanám.”
N: „Mondjad csak, úgyis mindig azt kell hallgatnom.”
F: „Szégyelljed magadat, hogy itt a vendég előtt így viselkedsz!”
N: „Miről beszélsz, a k.rva anyádat?”
F: „Anyámat ne szidd, te mocsokláda!”

És ekkor a férfi lekevert egy hatalmas pofont a nőnek.

Ott, előttem. Egy pillanatig azt hittem, hogy össze fognak verekedni. (Meg, hogy én is kapok.)
Szerencsére nem. A nő kirohant, a férfi meg elnézést kért. Hát, hogy a felesége ilyen, és mindig leégeti, és kihozza a sodrából…

Nos, amilyen gyorsan lehetett, elköszöntem. Szó, ami szó, megviselt.

Ilyen történet 10.000-ből, ha egyszer megesik. Nem kell ettől tartanod.
A házigazdák kedvesek és udvariasak szoktak lenni. Végülis velem itt is kedvesek és udvariasak voltak (kivéve, hogy ilyen rettentő kínos helyzetbe hoztak).

Te voltál már furcsa, kínos, vagy megdöbbentő helyzetben lakásnézéskor? Ha igen, mesélj!