Jégkrémes kopácsolás
Itt a tavasz, a lakásfelújítások szezonja. Juhé!
Második hétvégén hallgattam az ütemes kopácsolást. Az a gyönyörű, hogy nem is egy szomszéd újít fel.
Szembelakást megvásárolták még tavaly év végén, akkor neki is kezdtek egy nagyszabású felújításnak. Februárra úgy-ahogy végeztek is, mikor kiírja az alattam lakó a hirdetőre, hogy ő is felújít. Véletlen se lehetett volna egyszerre…
Hát most érkeztek el a kopácsoláshoz, de nem egy irányból jön a zaj, hanem minimum két lakásból. Sőt, az is lehet, suttyomban még egy harmadik is felújítgat. Vagy csak valaki beleszeretett az asztalosságba.
Eszembe jutott egy ismerősöm, aki tavaly nyáron játszott felújítósdit. Ő azonban tovább ment annál, hogy elnézést kérjen a hirdetőn. Vett annyi családi jégkrémet, ahány szomszédja v
olt (a drága és márkás fajtát, nem ám holmi vízzel készültet) és eg
yenként elnézést kért és átadta kárpótlásként az a „kis semmiséget”. Nagy sikere volt a kánikulában! (persze nem 60 szomszédja van, csak 6)
Vagy eszembe jut az a jó amerikai szokás, hogy az új szomszédnak visznek egy kis finomságot. Nem tudom, mennyire szokás, de az Ollókezűben, meg a Feleségekben ez volt. Itt ilyenről még nem hallottam. Persze, attól még lehet.
A Ti házatokban ki a harkály? Te, vagy a szomszédod?
